Valamikor a XIX. század vége felé élt Barcelonában egy csokigyáros, akit nem Willy Wonkának, hanem Antoni Amatller-nek hívtak. Az úriember a divatos cukrászdákba, csemegeboltokba járó édesszájú hölgyeknek és uraknak köszönhetően nem volt híján anyagi javaknak.
Antoni Amatller
A gazdag iparos egyszer csak arra gondolt, hogy kéne már egy vagyonához és pozíciójához igazán méltó hajlékot vásárolni. Vett is magának egy remek palotát a Passeig de Grácia 41-es szám alatt. Szép klasszicista építmény volt, épp olyan mint a mellette álló tucatnyi másik impozáns épület. Amatller úr azonban, aki egy új kor emberének tartotta magát, nem óhajtott beolvadni a régi, megszokott úri világ semmitmondó pompájába.
Csokireklám a XX. század elejéről
1898-ban megbízta a neves építészt, Josep Puig i Cadafalch-t, hogy alakítsa át a palotát, bújtassa modern és kifejező köntösbe az épületet. A mester bele is fogott a munkálatokba, amely két évet vett igénybe. Teljesen átalakította a ház homlokzatát, máshova helyezte a bejáratokat, átépítette az előcsarnokot, az első szintet és a tetőteret is. A modernista külső legalább olyan komoly lázadásnak számított a klasszicista kőrengetegben, mint apám Hendrix-szes, göndör sörénye a kádárista 70-es években.
A palota az eredeti környezetben
Na innentől kezdve nem lehetett úgy végigmenni a Passieg de Grácián, hogy az ember ne kapja fel a fejét a hivalkodó színekre, és az újszerű formákra. Mindenki tudta, hol lakik a csokoládégyáros!
Aztán nem sokkal később pont mellé Gaudí mester felhúzta a Casa Batlló-t, így többé már nem számított különcnek a szögletes tetejű palota.
Casa Amatller a Casa Batlló társaságában
Antoni Amatller halála után lánya lakott az épületben, neki azonban nem születtek gyermekei, így egyéb örökös híján létrehozott egy alapítványt, amely a mai napig kezeli a házat és a benne felhalmozott értékeket.
Lépcsőforduló
