Made in Barna

A város védőszentjének tiszteletére rendezett La Mercé fesztiválban az a jó, hogy bár számtalan emblematikus rituáléval igyekeznek teletűzdelni a fiesztát, akit nem érdekelnek a katalán öntudat hagyományos megnyilvánulásai, az is nyugodtan bulizhat mindenféle ideológiáktól mentesen. A város közterein mindenfelé színpadokat állítanak, ahol nem csupán nemzeti érzelmű melódiákat csendülnek fel, hanem a kortárs pop neves és kevésbe neves képviselői is ingyen szórakoztatják a nem túl visszafogott katalán fiatalságot. Még az anarchista, punk ifjak - , akikből jócskán akad a városban, és akik nem hisznek sem Katalóniában sem Spanyolországban - is találnak programot bőségesen a nemzeti ünnepen. Rendszerint neves előadók is megfordulnak ilyenkor a katalán fővárosban, de mindig érdekesebb ha egy-egy helyi zenekar örömünnepébe vagy teljesen ismeretlen zenészek agyledobós bulijába csöppen bele az ember. Szóval csak barangolsz céltalanul a hangulatos szűk utcácskákon és az apró tereken, veszel egy 1 eurós sört egy bevándorlótól, és akkor egyszer csak rád zuhan a semmiből életed egyik legnagyobb bulija. Velem legalábbis ilyesmik történtek.

Idén a válság hatására a költségvetés igencsak megcsappant, úgyhogy nem lesz mondjuk Prodigy a Kolombusz szobornál. Ettől még nem tuti jól mulatnak majd akik a mától 25-ig tartó fesztivál ideje alatt a városban lesznek. Mi sajnos Budapestről irigykedünk.

Holnap például valahol a Raval negyedben lép fel ez a vicces electro-merengue zenét játszó dominikai zenekar:

Barcelonában, csakúgy, mint egész Spanyolországban komoly probléma az illegális utcai árusítás. Az Afrikából érkező, az esetek többségében papírokkal sem rendelkező bevándorlók a földről árusítják portékáikat, amik általában napszemüvegek, legyezők, illetve Gucci, Louis Vuitton, Fendi és egyéb luxus brandek táskáinak replikái. 

A barcelonai városvezetés a rendőrséggel karöltve próbálja felszámolni az utcai árusítást. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen igencsak nehéz nyakon csípni az árusokat, ugyanis amint megjelenik a rendőrség, ők felkapva a portékáikat már árkon-bokron túl vannak.

A Che Sudaka most következő klipjében eredeti szereplőkkel láthatjátok hogyan is zajlik mindez. A rendőrök arca "ki van kockázva", az árusítók azonban vállalták arcukat.

Az igazsághoz annyi még hozzátartozik, hogy a rendőrség munkája elég hatékony, ugyanis amíg a korábbi években valóban kikerülhetetlenek voltak az árusok, idén alig találkoztunk velük.

A Barcelona belső kerületeiben lévő átlagos éjszakai zajszinthez képest a Liszt Ferenc tér vagy mondjuk a Kazinczy utca zsivaja halk prüntyögésnek tűnhet. Aki például az óvárosban lévő Escudellers-en vesz lakást, az örök álmatlanság átkából is hasít rögtön egy jókora karéjjal. Persze nemcsak a holtrészeg angol turisták által ellepett városrészekben ütköznek komoly problémákba az éjszaka pihenésre áhítozók. Katalóniában - csakúgy mint egész Spanyolországban - nagy divatja van a spontán szerveződő éjszakai, utcai bulizásnak, amikor is a sörös dobozokkal, röviditalos üvegekkel valamint egy-két gitárral felszerelkezett fiatalok kiülnek az utcasarokra vagy valamelyik pofás kis térre, esetleg egy impozáns templom lépcsőzetére és jókedvűen átmulatják az éjszakát a környéken lakók nagy örömére. Még külön szó is van az ilyen jellegű "kulturális" események megjelölésére a botellón. Barcelona tisztes lakossága rendre fel is háborodik, amiért manapság már az egykor békés, csöndes kerületekben is képtelenség békésen nyugovóra térni pirkadat előtt. Az extrazsivajjal megspékelt hétvége természetesen csütörtöktől vasárnapig tart.

Igazoltatás a Diagonal-Beethoven sarkán szeptember 15-én éjjel.

Ma a kedvenc kerületem, a Grácia negyed lakóinak panaszaival foglalkozott az El Periódico katalán napilap. Az ott lakók szerint már jó pár éve folyik az éji tivornya a Parc Turó környékén, és egy ideig úgy tűnt az itteniek meg is szokták, hogy később térhetnek nyugovóra mint a náluk szerencsésebb környezetben élők. Az utóbbi időben azonban olyan mértékűvé erősödött az utca zaja, hogy azt már képtelenség volt szó nélkül hagyniuk. Egy dühös lakó be is küldött egy általa készített felvételt, hogy ország-világ láthassa, mint kell kiállnia a nagy múlttal rendelkező városrész polgárainak.

Hiába, ez a város tényleg sohasem alszik, és persze ennek nem mindenki örül!

A katalán nem az a fajta, aki csendben tűri, amikor úgy érzi, hogy épp a vágóhíd fele vezetik. Tegnap ötezres tömeg gyűlt össze, hogy kifejezze a nemtetszését a katalán kormány tervezett megszorításaival kapcsolatban. Ismerős recept szerint történnek a dolgok arrafelé is: leépítés a közszférában, oktatási és egészségügyi reform, ami szintén elbocsátásokat valamint jövedelemcsökkenést takar.

A demonstráció a plaza Catalunya-n kezdődött 19-órákor, és a Diadalívig (Arc de Triomf) vonult a tömeg. Nem valószínű, hogy bármin is változtatnának az események. Ez azonban nem tántorítja el a barcelonaiakat, hogy világgá kürtöljék a véleményüket a körülöttük zajló eseményekkel kapcsolatban. Egyenlőre meg is tehetik, mégha néha a forgalom aránytalannak tűnő korlátozásával jár is mindez.

Mintegy ötven tüntető töltötte az éjszakát a barcelonai tőzsde előtt. Már második napja voltak a Passeig de Grácia-n lévő intézmény kapujánál, mivel szerintük a börzét terheli leginkább a felelősség a válság kialakulásáért. Az elégedetlenkedők (indignados) célja a mai tőzsdenyitás megakadályozása volt. A katalán rendőrség természetesen a kellő időben a helyszínre sietett, és fél kilencre meg is tisztította a bejáratot az aktivistáktól. Kivételesen békésen zajlott az oszlatás.

Ma ünnepli 37. születésnapját Leo, egyik kedvenc barcelonai zenekarunk, a Che Sudaka énekese.

Feliz cumpleaños Leo!

Ebből az alkalomból pedig hallgassunk is meg egy régebbi, ám nagyszerű Che Sudaka dalt!

És ne feledkezzünk meg egy másik születésnaposról sem, aki szintén ma ünnepel, ő a szerzőtársam, Esthappen. Sok boldogságot neked is :)

Hiába megint gyorsan elszaladt a nyár! Egy jó kis őszi falevélsöprés épp alkalmas, hogy erre újfent rádöbbentsen. Szívás na! De félre bánat, félre bú, kicsit még visszahozzuk a meleg nyári napok hangulatát!

A katalán Forma 1-es pilóta, Jaime Alguersuari nem csupán a sebesség megszállottja. Úgy tűnik mostanában az elektronikus ritmusokba is igen csak beleszerelmesedett. Barcelonai lakásában be is rendezett egy stúdiót magának, hogy ott varázsolgathasson a bakelitekkel, meg az elektronikus kütyükkel. És hát, ha már egy valamiről ismertek vagyunk, bármihez is nyúlunk érdeklődést vált ki. Jaime barátunk nem is vacakolt sokat, a DJ Squire művésznevet magára rántva elő is rukkolt első lemezével, aminek az Organic Life címet adta.

Már egy klippet is gyártottak hozzá, íme:

"Kiegyensúlyozott lemezt igyekeztem készíteni, mely egy kiemelt zenei téma folyamatos fejlődősét követi végig. Ma már azonban más hullámhosszon vagyok. A detroiti és chicagói basszus hangok jobban bejönnek, az undergound-abb, eklektikusabb dolgok érdekelnek." - nyilatkozta a kormányt és a bakelitet felváltva tekergető polihisztor.

Persze egy pilóta mindennapjai és a DJ életvitel nem sok ponton metszik egymást. Azért ne aggódjunk, akad majd lehetőség, hogy Alguersuari az utóbbi poszton is csilloghasson. (Mivel pilótaként annyira nem csillog...) Szeptember 25-én például Szingapúrban lép majd fel a Chemical Brothers-szel.

 Katalóniában az évenként rendezett városi nagy fesztiválokat festa mayor-nak hívják. Ezekbe a lokálpatrióta ünnepekbe sokan sokféle dolgot igyekeznek belemagyarázni, ideológiát, politikát és egyéb zöldségeket. Lényegében általában arról van szó, hogy helyi lakosság, aki egyébként is szeret az utcákon, a tereken, a szabad ég alatt bulizni, együtt örül annak, hogy milyen remek helyen laknak.

 Barcelonának a legnagyobb ilyen jellegű fesztiválja a város védőszentjének az ünnepe a La Mercé, ami szeptember 22-25 között lesz. Ezen kívül az egyes negyedeknek is meg van a maga külön festa mayor-ja. Az egyik kedvenc városrészemben, a Poble Nou-ban épp most zajlik egy ilyen csinnadratta.

 A kerület nem manapság kapott rá fiesztázásra, már 1800-ból is vannak feljegyzések az ünneplő lakossággal kapcsolatban. Akkor még egy apró kis, Barcelona környéki település volt. Aztán Franco alatt olyan adóterheket kellett kiszurkolniuk, hogy a városvezetés kénytelen volt szüneteltetni az ilyen jellegű utcai bulikat. 1976-tól újra elindultak a karneválok. Akkori szűkös esztendőkben a lakosság saját lakásából csavart ki pár villanykörtét és dobta be a közösbe, hogy legyen valami utcai világítás.

 Mostanában nem kell ilyen nehézségekkel megküzdeni. Bár a válság rányomta a bélyegét az idei költségvetésre, állítólag az utca népe töretlen kedvvel rója a Rambla del Poblenou-t és környékét, hogy az egy hetes össznépi szórakozásból minél inkább kivegye a részét. Az ilyenkor elmaradhatatlan kellékek, a papírmasé és műanyag óriás figurák, sárkányok, az egymás vállára álló katalán legényekből épülő tornyok, a számtalan vásári bodega és a pirotechnikai kellékek idén is hű kísérői az eseményeknek. Az egy hetes dínomdánom a szombati tűzijátékkel zárul, melynek megtekintésére a Bogatell strandszakaszra gyűlik össze a nép.

 Mire aztán kijózanodik végre a jónép, kezdődik is a La Mercé! Szóval igen vígan vannak a barcelonaiak mostanság.

A mai napon a Delafe y las flores azules-től hallgatjuk meg az "Espiritu santo" című dalt és a zenekarnak köszönhetően egy újabb figurával bővíthetjük a tánctudásunkat is.

Régi ismerősként köszönnek vissza a kis sikátorok, a bárok, de még a graffitik is - a klipet ugyanis Barcelona gótikus negyedében forgatták.